Szertartás

Vasárnap délelőtt lévén meg kellett tartanunk a Szertartást. Mivel misén nem vehettünk részt (egyrészt, mert rögtön lebuknánk, másrészt mivel a Szentatya kiátkozott minket, ebből is ered a "Kegyvesztettek" név) ez a kis idő, amit ige liturgiára szánunk, ez maradt nekünk minden. Imádkozunk, hálát adunk, felolvasunk a Bibliából. Fél óra, amit csak a Mesternek, az Atyának és a Szentléleknek szentelünk.

Mire mind egybegyűltünk, Walter is előkészült. Ő volt a soros a héten, mint prédikátor. Minden vasárnap más vezeti a liturgiát, ez már hagyomány.

Walt kitette az asztalra a feszületet, egy cseréptálban szentelt vizet, a Bibliát. Körülültük az asztalt, s mind keresztet vetettünk.

-Testvéreim, barátaim!- szólított meg minket felállva, s ezzel meg is kezdte a szertartást. -Ma ismét összegyűltünk, hogy dicsérjük az Urat, s áldását kérjük küldetésünkre. Mondjuk hát el együtt az imát, amelyre a Mester tanított minket!- szavait követve egyesével a szentelt vízhez nyúltunk és keresztet rajzoltunk a homlokunkra. Majd együtt hangos imába fogtunk:

-Pater Noster qui es in Caelis...

Míg mi imádkoztunk, prédikátorunk a helyiség sarkában lévő súlyos, sűrűn vasalt tölgyfa ládához lépett. A ládát három lakat zárta. Walt kinyitotta, és kivette belőle a fehér gyolcsba takart könyvet.

Szívem szerint rákiáltottam volna, hogy ugyan mit csinál, de inkább tovább motyogtam az imát.

-...si cut in Caelo et in Terra...

Fél perc elteltével Leon megszorította a kezemet és kérdőn rám pillantott. Alig láthatóan megvontam a vállam, elkaptam róla a tekintetem. Magam elé, az asztalra bámulva próbáltam valami elfogadható magyarázatot találni társunk cselekedetére, de nem sikerült.

Az Írás, vagyis a Mester evangéliumának őrzése a küldetésünk, amely fontosabb mindennél e világon. Sok évszázada már, hogy elődeink gondjára bízta e nagy kincset maga a Mesterünk, Jézus Krisztus.

Egy évben csak egyszer, Urunk feltámadásának ünnepén (vagyis húsvétkor) vesszük elő, hogy felolvassunk belőle.

-...sed libera nos a malo! Amen!- fejeztük be, Walter pedig óvatosan letette az Írást az asztalra. Mindannyian mélységes tisztelettel tekintettünk a szent ereklyére.

Leon-nal szinte egyszerre szólaltunk volna meg, hogy kérdőre vonjuk Walter-t, ám ő megelőzött minket:

-Biztosan felmerült már bennetek a kérdés, hogy miért szegtem meg a szabályt, miért vettem elő az Írást. Nos, a válaszom: az elmúlt éjjel álmot láttam...